Könnyeim, akár az esővíz
Záporoznak le az arcomon
Véres szememből kihunyt az élet
Meddig tarthat még… nem tudom
Ahogy a könnycseppek legördülnek
Erőm is lassan úgy hagy el
Átsuhan rajtam az utolsó remegés
Küzdök élni akaró lelkemmel
De a harc már nem tart soká
Hisz szívem is egyre lassabb
Csendesen ver, magányosan
Dobbanása tompább, halkabb
Vége van hát. Nem gyötör tovább
Sem kín, sem sorvasztó fájdalom
Nem bánthat már semmi sem
A végzet, mi rám vár. Az életet hátrahagyom