Rohanok, ahogy lábam bírja
Szaladok a végtelenbe
A sűrű homályba
A hazug reménységbe
Egyre inkább elborít a sötétség
Lelkem is elragadja
Kitépi testemből
S távolra elhajítja
Futok tovább
A testem megremeg
Lelketlenül a földre rogy
A fájdalom járja át minden részemet
Felnézek az égre
Sötét van, de a csillagok ragyognak
Mosolyognak rám
S enyhítik sorvasztó kínomat