A hetvennégyes trolin tegnap este
eltűnődtem örömmel, szívrepesve,
hogy mért is ne járhatnánk mi ketten,
hisz túl vagyunk már minden etiketten.
Korunk is megvan, tapasztalatunk is,
s ha úgy gondolnánk végül még magunk is,
lehetnénk jó barátok és talán még több is,
lehetnénk együtt két randevú között is,
hogy megértsük egymás jelenét és múltját,
s ne mondjunk később kölcsönös mea culpát.
Így életünk delén ugyan már túllépve
beérhetnénk végre a biztos révbe,
ahol csak szerelem,boldogság és béke
férhetne közénk e szép idilli képbe.
Így ábrándoztam én este a hetvennégyesen,
remélve még nem ment el a maradék eszem.
Szerelem az első látásra?
Azt hittem csak mesében létezik,
De valami történt a szívemmel:
tegnaptól csak Rád emlékezik.