Egyedül vagyok és te nem jössz,
pokolian rossz nélküled.
Csak nyilallások a mellemben,
s a szorongató szédület.
Egyre csak várlak,várlak egyre
bizakodva és reménykedve.
Nem adom fel még,szívemben érzem
valami készül,valami szép lesz.
Tudom, hogy eljössz,hogy mégis eljössz,
talán magad elől is elszöksz
és csoda történik majd vélünk,
s feledhetetlen lesz az éjünk,
hisz árva testünk egymásra várva
gyönyörrel merülhet el a nászba.