Úgy ment el tőlem,hogy örökre velem maradt.
Őrülten szép és áldott volt vele a nap.
Szerető szavai még most is fülembe zsonganak
ahogy szerelmesen becéznek,szólítanak.
Nem tudom felfogni,hogy soha többé nincs már,
nem tudom megszokni,hogy soha többé nem vár,
Nem tudom megérteni,hogy nem kell már félteni,
óvni a Naptól,a széltől,a fagyos,hólepte téltől
hiszen ott van már”odaát”,
elvitte szívét,elvitte mosolyát,
élheti túlon- túl világát,
örökbe hagyta égető hiányát.
Vajon miként bírom majd elviselni,
hogy már nem tudom csókolni,ölelni.
Nekem Ő még jelenidő volt nemrég,
de mára már csak egy szomorú emlék.
,