Jó széllel, hazáig

Egymagad vagy drágám
a világ-tengeren,
megannyi hóbort csüng
cifra-bús lelkeden.

Vándorok szelével
illansz-tűnsz tova,
pedig szíved tatján
a horgony jókora.

Látlak ha éj sodor,
hallak, ha ég komor,
futó zápor a nevetésed.
Vonz-taszít a messzi távol,
délkörök fáradt sugarából
is kiérzem szívverésed.

Kikötőben álldogálok,
alattam ring a móló,
tudod az Élet nélküled
olyan elmúló.

Adjon az Isten jó szelet,
s tán azt is meghallod:
valaki szeret,
s dúdolod a dalt hazáig,

vagy lehet: ismét szállsz tova,
s csak én vagyok néha ostoba,
és magányos mindhalálig.

2OO3.

(A “Holdfény kertek alatt” című kötetből)

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x