Csak nézem, ahogy a langymeleg pillanat
ólmos lábát lógatja a vállamon, s itt marad
még egy kicsit, míg teljesen valómat
lakattal ajkaimon, megkönnyezve fájlalom.
Csendes, hűvös hajnal
Csendes, hűvös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebből gyógyult szíven.
Az éj sötétje
Sétálok az éjben
Lábam röpít messze.
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?
Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat,
Ezért tán érdemes?
Búcsú
Csalfa vak remény,
Szívem oly sokat remél.
Keresi a boldogságot szüntelen,
De már nem leli… seholsem.
Kötődés
Az élet nem egyszerű
Sok minden fáj.
Lelkünk is gyűrődik
Nem bír úgy már.
A szívem
Már nem szabad a szívem,
Most léptem dobbanást kísér.
Szerelem ritmusát veri a léptem,
De szabadulni szívem képtelen.
Túl korán
Gondolatom néha oly messze-messze s távol jár
Arcomon óhatatlan fel-fel ragyog két barna szempár
Szívembe mintha valaki már egy pici helyet talált volna
XC. Szonett
Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most;
most, míg a világ célomban keresztez,
társulj csak a balsorshoz, és taposs,
ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez:
jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem
A Válás Perce
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen;
S a lélek már csak félig itt,
Félig követi útait
S jobb része mégis ezalatt
A búcsúzónál itt marad.
Ha ki akar látni
Ha ki akar látni két eleven kutat,
Kik ő forrásokból szüntelen kifolynak,
Nézze két szememet, kik mindenkor sírnak