Ragyog a nap,de te csodásabban fénylesz,
Csodás szemeid és mosolyod, napról-napra szebb lesz.
Bársonyos bőröd illatát a mai napig érzem,
Csókod íze a számban, mint rózsafa a kertben.
Üdvözlünk a hosszú és rövid romantikus versek, megható, szép szerelmes költemények online gyűjteményében. Válogass kedvedre a vidám és szomorú hangulatú írások közül, ha valamelyik elnyerte tetszésedet és úgy érzed érdemes, oszd meg a többekkel is! A szerelmes-versek.info válogatott versgyűjteményében megtalálhatók ismert költők és amatőr poéták versei, ha van számunkra saját költeményed, küldd be bátran! Szerelmes versek, szép idézetek mindenkinek.
Te vagy az
Te vagy az akinek életem szentelem,
Te vagy az kivel öröm lesz életem.
Te vagy az akivel vidám lesz minden napom,
S te vagy az kinek a lelkem odaadom.
Nem vár már ölelés
nem vár már ölelés, ha haza érkezem,
nincs izzó érintés, nem fogod már kezem,
az óra még ketyeg, de a mutató nem jár,
szenvedő szívem még mindig haza vár.
Add, hogy…
add, hogy lássam mosolyodat, oly pimaszul gyönyörű,
s érezzem még forró csókod, akkor is ha keserű,
add, hogy újra feloldódjak óceán kék szemedben,
megérintve bársony bőröd, tüzet gyújtsak szívedben,
Vágyaidban élni
a szívem lobog, hevesen dobog, mikor átjárja egy pillantás.
a szemed igéz, emléket idéz, a csókod édes árulás.
nekem már fáj minden szó, bánatot és örömöt hozó,
Neked
Mezítláb sétálok a nyári réten,
talpamat harmat símogatja.
Veled voltam itt nagyon régen,
lelkem emléked bontogatja…
Úgy szeretnék
úgy fáj a szívem, mert minden kincsem,
igaz szerelmed elhagyott.
és minden érzés, törődés, féltés,
mi közöttünk volt, az megfagyott.
szerelmed gyöngyként, bánatos könnyként,
az arcomon karcolt nyomot,
de az emlékek, lelkemben élnek,
mert életemnek célt adott.
Emlékeim
Boldog emlékek szerelme gyökeret vert szívem mélyén,
s lelkem virágjává érett, tündöklő szerelmed fényén.
de a végzet viharai fölénk értek, s tépik, húzzák,
félek testem és lelkemet villámjai összezúzzák.
Aludj csak, kedvesem…
Rózsaszirmokon elnyúlva alszol, s én őrzöm még álmodat,
bájos arcod nyugalmában, tündöklő szép mosolyodat,
reszkető kezemmel megsimogatnám tested, de nem teszem,
mert vágyaidban izzó, szép álmodat fel nem ébreszthetem.
Időskori szerelem
Már fátyolos szemmel mézem az arcod,
Látom mi olyan szép volt valaha csillagom,
S Te megfogod már reszkető kezemet,
Olykor a redőkön egy könnycsepp lepereg.