Elmúlok mint nyár az ősszel,
Eltűnök mint nagy költőnk a ködben.
Lassú halál, nem ez mire vágytam,
Emlék leszek egy szívben s bánat.
Üdvözlünk a hosszú és rövid romantikus versek, megható, szép szerelmes költemények online gyűjteményében. Válogass kedvedre a vidám és szomorú hangulatú írások közül, ha valamelyik elnyerte tetszésedet és úgy érzed érdemes, oszd meg a többekkel is! A szerelmes-versek.info válogatott versgyűjteményében megtalálhatók ismert költők és amatőr poéták versei, ha van számunkra saját költeményed, küldd be bátran! Szerelmes versek, szép idézetek mindenkinek.
Úgy szeretném
Szeretném szerelmem szívednek adni,
megmaradt életem kezedbe rakni.
Szeretném kincsként őrizni szívedet,
és hallani közelről, szívverésedet.
Simogatni éjjel, csókolni nappal,
Még fáj
Miért fáj a lelkem,hisz nem is egy szervem,
miért kószál a fájdalom még mindig bennem?
Miféle betegség ez mire nincsen gyógyszer,
vagy legalább valami jól bevált módszer.
Beletörődés
Az idő múlásával,szívem egyre jobban vérzik
Hagyom a mosolygó emberek,hiszen úgysem értik!
Fájdalmam elfojtom,a feledésbe futok
De félő, hogy egyhamar ezen túl nem jutok!
Akit a világon a legjobban szeretek!
Lelekemben lángra gyúlt egy érzés?
Ez a szerelem nem kérdés!
Te vagy az akit mindennél jobban imádok,
és akiért mindent mecsinálok.
Te tanítottál meg szeretni,
és ezt nem tudom elfeledni!
Elvesztettem már
fájdalmam a poklok kapuit zargatja,
s közben a halál szonátáját hallgatja,
vérzik a szív, miközben sikít a lélek,
kinyitni szememet, kinyitni félek,
mert magányom képes és szembe vigyorog
mint ezerarcú kegyetlen démonok,
és az értelmet vesztett életem,
huss elsuhan, mert ez a végzetem.
Kicsimnek
Nélküled rossz felkelni reggel,
Akkor olyan, mintha élve temettek volna el.
Ha nem vagy velem szenvedek,
Olyankor úgy érzem, nem is létezek.
Lehet, hogy néha tévedek,
Mit jelentesz nekem!
Hogy mit jelentesz nekem?
Leírni, elmondani nem lehet!
Én mégis megpróbálom,
Szavakba öntöm, vágyálmom.
Úgy lennék most
úgy lennék most, telihold szelíd fénye az éjszakában,
arcodhoz simulva a kegyetlen, zord félhomályban,
vagy kéklő tenger hullámainak fodrozódó habja,
aki testedet öleli, simítja, mert annak lett rabja,
Hódolat
Dicséretet kell-e zengenem?
Egy testről mely mindig itt van velem.
Kell bizony, mert gyarló vagyok,
S magasztos, oly gyönyörű, szememnek,
Melyet rabul ejt elmém, nem feledhet.