szívből jövő vallomás…

szeretlek némán, halkan, csendesen…
mint a harmatcseppekben átszitált napsugár fényét, oly őszintén és kedvesen.
vagy mint nyári zápor ízét a tikkadtan szomjazó kecses virágszálak,
melyre döngicsélő, mézet gyűjtő, szorgos méhek zümmögve odaszállnak…

szeretlek vadul, buján, őrülten…
mint bérceket ostromló, szárnyaló sasokat, kik szabadon szállnak el fölöttem.
vagy mint erdő mélyén öreg tölgy a szökellő mókusok önfeledt táncát,
és az ágakon összefont természet, tavasszal, rügyeket fakasztó, lágy románcát…

szeretlek dalban, versben, szavakban…
mint hangot melyet sodor a szél és visz, repít a tengereken át lankadatlan…
vagy mint szemnek gyönyöre a parkban kinyílott magnólia fák szelíd kelyhét,
mely mámoros illatával elkápráztatja az örök szerelmes szárnyát bontott lelkét.

szeretlek mindig, folyton, örökké…
mint csillagok végtelen idejét, mely teret hasítva szétfoszlik majd köddé,
vagy mint keserű fájdalmat melyben lelkem elnyeri az áhított bocsánatot,
megváltást, szerelmet és újra boldogságot remélve, feledve minden bánatot…

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x