még hajnali vágyak ölelnek át engem,
és ábrándos álmokból ébredek én,
a pirkadat színe már lángol mellettem,
és szétárad lassan az ég tetején.
oly kedvesen alszol, vállamra borulva,
s a kezed oly kecsesen karol még át,
a szívem, ha nem égne, rögtön kigyúlna
és szítaná tüzét egy életen át.
gyönyörű orcád oly nyugodtan simul,
mint fák lenge ága a szél dallamán,
s egy álmodból feltörő lágy mosoly virul,
mint kicsiny hóvirág a vágy hajnalán.
még táplál a tested és iszom a csendből,
a nap is kipislant a tenger alól,
erős fényétől egy könnycsepp szememből,
a szerelmes szívem mélyéig hatol.
bár itt van a reggel, de már az éjt várom,
hogy újra sodorjon oly messze a vágy,
és elrepíthessen majd égig az álom,
szárnyalva teveled egész éjen át.