Csillagboldogság

Az üstökös az égen
Csavargott ezredévnyit,
E szó nem is jó talán
Egy csokor világvégnyit –
Megszokta már a magányt,
Habár ő társra vágyott…
De, efféle üstököst
Ugyan már még ki látott?
Egyszer aztán pályája
Éppen, hogy keresztezte
Egy másik üstökösét:
Ő mindig ezt kereste!
De hogyha találkoznak:
Mindkettőjüknek vége-
Igaz, egy pillanatra
Nem lesz társtalan végre!
Hát nem is habozott sokat:
És bátran belevágott:
Meghalt, de megismerte
A csillag-boldogságot!