Mikor végre újra megfoghatom kezed,
Gyöngéd csókjaimtól becsukod a szemed,
S vágyaink vulkánként lávafelhőt törnek,
A fojtó fájdalmak végre nem gyötörnek,
Mikor újra mindent elsöpör szerelmünk,
Üdvözlünk a hosszú és rövid romantikus versek, megható, szép szerelmes költemények online gyűjteményében. Válogass kedvedre a vidám és szomorú hangulatú írások közül, ha valamelyik elnyerte tetszésedet és úgy érzed érdemes, oszd meg a többekkel is! A szerelmes-versek.info válogatott versgyűjteményében megtalálhatók ismert költők és amatőr poéták versei, ha van számunkra saját költeményed, küldd be bátran! Szerelmes versek, szép idézetek mindenkinek.
Emlékképek
lázas csókjaid hiánya összetör,
forró ölelésed vágya meggyötör.
kedves mosolyod ha nincs már, szenvedek,
úgy hiányzik, hogy mondhassam: szeretlek.
Feleségemnek
Csillogó harmatcsepp vágy sivatagában,
Forrást rejtő sziget tenger haragjában,
Pompás kis hóvirág hóban, fagyban, télben,
Te vagy mindez nekem, édes Feleségem.
Te vagy mindenem
Te vagy a hajnal, a reggeli ébredés.
Te vagy a nappal, a ragyogó napsütés.
Te vagy az éjjel, a csillagok fénye.
Vágyaim tüze, minden reménye.
Te vagy a szenvedély, Te vagy a szerelem.
Jó széllel, hazáig
Egymagad vagy drágám
a világ-tengeren,
megannyi hóbort csüng
cifra-bús lelkeden.
Meg nem érdemlem én
Meg nem érdemlem én szelíd tekinteted,
Meg nem érdemlem én izzó szereteted.
Meg nem érdemlem én forró ölelésed,
Kedves mosolyodat, lázas törődésed.
Meg nem érdemlem én azt, hogy hozzád érjek,
Meg nem érdemlem én, hogy bármit is kérjek.
Meg nem érdemlem én, hogy esélyt adj nekem,
Hogy szorosan megfogd még egyszer a kezem.
Érzéseim
naplemente vörös sugarai hintenek fátylat az égre,
felhők között pislákolva intenek búcsút a reményre.
még látszik a szürkületben egy gyertya csonkja, min halvány már a láng,
eloltani készül a sok fájdalom, kín, szenvedés és magány.
Könnycsepjeim
arcomon lehulló könnycsepp homokszemként karcol
sebekben fuldokló szívem szerelmedért harcol.
nem tud lelkem csillapodni, felkorbácsolt tenger,
tartsd még egy kicsit kezedben, tartsd és ne engedd el.
Forró csókod
forró csókod lágy ízét még itt érzem az ajkamon,
s tested forró lüktetését miden áldott hajnalon.
kívánom, hogy átöleljél, ne engedj el, karolj át,
s érezzem bőröd illatát, hozzám simult bársonyát.
Magányosan
magányos, hűvös szobában, zárva ajtók, ablakok,
odakünn boldog mindenki, de én itt bent megfagyok.
az életem szertefoszlott, szörnnyé tett a végzetem,
csak falakon pergő ábránd, ennyi maradt itt nekem.