Amíg élek kergetem?
Markolom, nem engedem,
mégis, üres tenyerem.
Kell nekem!
Lopakodik, átölel.
Körül vesz, mint egy lepel.
Lágy ölében ringat el.
Kell nekem!
Az egekig felemelt,
puha felhőn ott felejt.
És, ha később le is ejt,
Kell nekem!
Fogd meg jól a két kezem!
S, többé már nem kergetem.
Mégis, itt van mellettem.
Kell nekem!
Kellesz nekem…