Emlékem, elgondolkodva vánszorog
Arra gondol, mikor együtt voltunk boldogok
A szív egyedül, merengve húzza össze magát,
Nem feledte a két szerelmes közös dallamát,
Az ezüst hold, fényesre csiszolt csillagsátrában
Mikor összebújtunk,
Bájaid
Szíved mosolyod, bájaid elragad
S mint örvény forgataga, karjaid körbefon
Megáldott kedves bájjal a szerelem Istene,
Mely nagy kincs, szerelmet lehelt szívedbe
Sok szép perc
Minden nap, óráknak percei
Gondolatára szívemnek sorvadnak gyökerei,
Magányos lett életem, mint egyedüli csillag odafenn
Csak a múlté maradt a volt szerelem, feledve percei
Mint a rabszolgaságból a madár, szabadultam már
Milyen volt milyen,
Tiszta szív
Ani jól esne a szívemnek,
Ha mindig veled lehetne,
Oly jól esne a szememnek,
Csak mindig téged figyelne,
Én zsenge vörös rózsaszálam,
Színes kedves lepke párom,
Te meg én
Hallod a hangot, mit a szívem dalol?
Mióta felcsendült a hangod, csak rád gondolok
Éjszakákon át az álmatlansággal harcolok,
Oly közel vagy hozzám, szinte érintelek
Csak Te meg én, ha melletted ébredek!
Érzelem
Eljött az idő, ami a változást hozza
A sok taszító szó még csak fokozza,
Mit jelentettem neked az évek során!
Egy eszköznek véltél, nem ember gyanánt
Érzelem, nem is volt benned soha talán
Szerelem,
Szenvedély
Hordok szívemben egy szép emléket,
Egy nőről, ki szívem gyökerében élt
Egy földi angyal, bár nincsen szárnya,
Tőle lett szívem szerelemtől árva,
Ő az kit én szívemben őrzök,
Valaha szerelem volt és létezett,
Mikor rád gondolok
Csak egyet szeretnék, kicsit boldognak lenni
Szeretném, mosolyod nem titokban lesni
Mikor úgy érzem, tested boldogan ölelni
És nem a magányos bánattól könnyezni,
Hang
Ó…! Ha látnád…! Mókus táncol a fán,
Egyik ágról a másikra, madarakkal száll
Most ő is boldog, kicsi szemei nevetnek ránk
Mint lágy zene, felénk madárdal száll
Lélegző fenyőkkel ölelt, kedves házikóm teraszán.
Elengedlek
Elengedlek, mert szeretlek
Valaha erre gondolni sem mertem,
Előttem most is úgy vagy,
Szemeid rám ragyogva nevetnek,
Én soha nem engedtem volna el kezedet,