Amikor megszólal a gitár a kezemben
Késő nyári délután,
A szerelem tűztengerén
Lassú táncot jár a halál.
Szívből szeretem őt
Haja ragyog a sötétben
szeme világít az enyémben
bőre csodálatos egy kincs
másnak ilyen nincs
kis fülét másokra hegyezi
kezét az enyémbe helyezi.
Egykori szerelmemnek
Piroskás az arcod
fejed a vállamra hajtod.
Megölellek téged
örökre belém vésed.
Nincsenek rá szavak
hogy mi gyönyörűnek tartalak.
Vallomás egykori szerelmemhez
Bárcsak az lennék a szívedben,
Aki te vagy az én lelkemben,
Kereslek szüntelen,
Nem talállak hirtelen,
Vigyázok rád én, ne félj,
Te meg addig csak mesélj.
Emléked kísért
A tópart sem változott, csak mi ketten,
emlékedet sokáig őrizgettem,
újra itt vagyok, hol az ég lángoló,
remény fénye halovány, pislákoló.
Ne légy szomorú
Ne légy nagyon szomorú,
ha fejeden nincs koszorú,
ne ejtsél sok könnyeket,
ha téged elfelejtettek.
Újrakezdés
Felépülsz bárhova mész
a jéghegyek sapkáján is megélsz
hegyes lépteid mind merészebbek
utánad csak egy sötét űr kerget.
Mit adjak neked
Én már kicsúsztem az életedből
Csak az öregségem adhatom neked
Az elmúlt életem fájó emlékeit
De a boldogságot most is keresem
A búcsú
Már semmi sem ugyanaz mint rég
a szó fogytán van benned elég
hitemben már árva asszony vagyok
keservemben koldusként dalolok.
Kérdés az éjben
S amikor a hold kapuját nyitja,
az éj ragyogásában
felcsigázott szerelmed lángja
megremeg ostobán,
s megalázott tört szavaiddal
keresel feleletet.