A búcsú

Már semmi sem ugyanaz mint rég
a szó fogytán van benned elég
hitemben már árva asszony vagyok
keservemben koldusként dalolok.

Részvéttel adogatsz szánalmat
valósat, testem izzó terhe alatt
bársonyba bujt víg mosolyomat
sorsnak adod, mi belőlem leszakadt.

Már semmi sem ugyanaz ,mint rég
szerelmed szárnyal az élet hűsén
szikra darabokra szóródik lüktetve
az elszámolás nagy utolsó üteme.

Bár szép volt az élet kettes frigyben
száz ajkú csókjaim kéjes örömében
úgy vágyódik szívem lomhán tekeredve
ajkad körül, fösvény szerelmedben.

Ma már csak tompa gyertyafények
lángolnak tompán az estben nélküled,
s én hálásan hordom emlék képedet
légy áldott, magamban benned élek.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x