Felépülsz bárhova mész
a jéghegyek sapkáján is megélsz
hegyes lépteid mind merészebbek
utánad csak egy sötét űr kerget.
Meghitt csöndességemben
végső sóhajom a cigaretta füstben
száll, mint ahogy szállnak erkölcseink
csak nézek utánad s az élményeink
csendre intenek , a kihalt réten
utamban keresnek százszor felejtések
ha velem maradsz majd rajtad csüngők
de csak karikában szálljon füstöd.
S míg bennem ezernyi hiány tódul
felépült testeden idegen fogalom
üres szívemben vérem sem sokkol
de megélt tetteink csupa ragyogások.