Vöröslő fényével száll le az alkony,
Szárnyát bontogatja a szellő a parton.
Bánatos lelkemet forró tűz járja,
Szemeimből folyik a könnyeim árja.
A tarnapartot egedül járom,
Elhagyott, eltűnt a párom.
Könnyeim a szerelem tüzét el nem oltja,
S ez a fájdalmas tűz, könnyeimet el nem fojtja.
Jéggé vált pillangó szíved, hideg, deres hó lepi,
Sorsom keserű bánatát, szenvedés követi.
Alabástrom nyári tájra hold a fényét vetíti,
Ámor nyílvesszője álmodozó szívemet leteríti.
Lélekgyilkoló szerelem rabláncán,
Sétálok búsan a Tarna partján.
Jégeső veri szívem aortáját,
S én követem a lábaid nyoma kicsapongását.