Te vagy a mindenem nem engedlek el,
Fogom a kezed, amikor csak kell
Ölellek téged, ahogyan tudlak
Tudom édes, téged soha meg nem unlak
Jöhet eső vagy fújhat szél,
Szíved örökre a szívemben él
Igy érdemes
Úgy szeretnék beléd simulni,
beszívni aromás illatod, valósan
veled szuszogni, mélyen, könnyedén
finoman melletted létezni.
Hallgatag szeretlek
Pillaerdő csendje,
harmatos pirkadat.
Angyalsóhaj-lelke,
ringatja ajkamat.
Emlékszel -e még
Emlékszel- e még a napra
mikor zölden gurultak szőlők
mikor a boldogság délelőttjén
kacagásunk repült szellőkön,
mikor a nyárnak derekában
szépnek láttuk a tegnap holnapját,
sárga fényben úszott bánatunk
és arany szállal szőttük sóhajunk.
Várok rád – Várj reám!
Hosszú utat jártunk be,
amíg végre egymásra találtunk.
Göröngyös volt az az út,
amit egymás nélkül jártunk.
Hatalmad
Karjaimba tartalak már rég
testemben él a dicsőség
félig lehunyt kék szemed
lángot szór felém s melenget,
őrzőm arcod puhaságát
szelíd szívednek dobbanását.
Intelem
Intett anyám…
Édes lányom,
erényedre vigyázz nagyon,
leánynak legnagyobb értéke
Isten adta tisztessége.
Könnyelműen meg ne tedd,
amit tilt a becsület.
Még a pap össze nem ád,
Véletlen találkozás
Mily` véletlen találkozás,
Ezernyi ember közt ritka
Ilyen kölcsönös vonzódás.
Hatalmam
Karjaimba tartalak már rég,
testemben él a dicsőség
félig lehunyt kék szemed
lángot szór felém s melenget,
őrzőm arcod puhaságát
szelíd szívednek dobbanását.
Karom fonva
Pőrén állok már előtted,
nincs mi rejtse titkomat,
lelkem fedetlen virágát
néked adtam, szakajtsad.