Hosszú utat jártunk be,
amíg végre egymásra találtunk.
Göröngyös volt az az út,
amit egymás nélkül jártunk.
Idegen városban,
idegen helyen láttalak meg.
S amit akkor éreztem,
leírni teljességgel lehetetlen.
Viharosan indult közös utunk,
ép ésszel felfoghatatlan.
Mi visz így egymáshoz két embert,
ilyen őrült rohamban.
Oly régen bolyongott már
egymást keresve lelkünk.
Hogy testet öltött formában
végre egymásra leljünk.
Az együtt töltött idő
persze nem mindig gondtalan.
De a szeretet mindent megold,
hiszen örök idők óta lelki társam vagy.
Nem tudom, melyikünk távozik
hamarabb e földi világból.
De utunk ott is együtt halad majd,
abban a világban, ahova most még be nem látunk.
Ha én megyek először, akkor türelemmel
kivárom, amíg utánam jöhetsz.
Ha te távozol hamarabb, akkor várj reám,
s készítsd elő a helyet sóvárgó lelkemnek.
Nyíregyháza, 2015. január 5.