Karjaimba tartalak már rég
testemben él a dicsőség
félig lehunyt kék szemed
lángot szór felém s melenget,
őrzőm arcod puhaságát
szelíd szívednek dobbanását.
Figyelem vágyaid kikötőjét
sziget leszek hogy pihenjél
idegem már húron feszül
őrizlek mintha foglyom lennél
valót mondok s hazudok,
hogy mindig veled mozogjak.
Mert teljesen működő szervezet
mi bennem lakik, s tervezek
csak percek, pillanatok műve
hogy szánk körül mosolyt szülne
a figyelő szemek mik figyelnek,
s nem ismerem a féltékenységet.
Vágytól szakadok, szívem kattan
ereimben a vér lobban,
cinkos tekinteted már nem zavar
húsomba marsz vágyat fakaszt,
szívem lánggal gyújtja szavát
szájam csókjaiddal zárja magát.