Édes a merengés, mikor lesütött
szememet vörös köntösébe rejtem.
Érzem, hogy kóborló gondolataim,
hozzád szöknek szüntelen.
Szirmok hullása sóhajokba vész,
Elloptam én
Elloptam a fényes égről minden csillagot,
neked kedvesem én egyet ott hagyok.
Azt is csak azért, hogy hozzám eltalálj,
hogy fényre várva te egem ma hazavárj.
Beteg vagyok
Beteg vagyok szerelmem, a te beteged
Hiányzik az ölelő karod, s a lélegzeted
Letérdel a felhő, a Napnak sugarától
Ami szívemre hajlik, s üzen e világból
Szeretlek
Ringó járás, karcsú derék,
sudár termet,
képzelni sem tudnék,
kedves, nálad szebbet.
Selymes hajad, eperajkad,
csillagszemed,
szívemnek a legkedvesebb.
Legdrágább vagy, féltett kincsem,
Kicsiny párna
Kicsiny párna nem szólt semmit,
Pedig lett volna mesélni mit,
Sok éjszakán könnyben ázott,
Gazdájára úgy vigyázott.
Cirógatta haját s arcát,
Vigasztalta bús gazdáját.
Felkelő nap melegénél
Együtt
Erdőszéli kicsiny lak,
Boldogságom szigete,
Öröm tölt el most, hogy végre
Itt lehetek örökre.
Kedvesemmel ébredhetek,
Van ki óvjon, vigyázzon rám,
Mindig fogja kezemet.
Ahogy te szereted
Úgy formáltál ahogy akartál
testem szobor lett,
hajamat napsugárral szőtted,
szemeimet kék ég habjával
bársonyosan letörölted,
fehér nyakamra szegfűt fűztél
két erős karoddal
Vigyáznék rád
Ha én, zöldike lehetnék!
Reggel, a dalomra ébrednél,
Még te reggeliznél,
én, csak énekelnék.
Szójáték szerelmemnek
Szerelmem szeretlek,
Szeretem szép szemedet,
Szerető szívedet,
Szeretetteljes tekintetedet.
Zúgjatok harangok
Sok év telt el,s most találkozunk.
Vajon egymásról, mit gondolunk?
Vajon megismerem a hangját?
Felismerem a járását?