Ölelj át! Oly puhán, mint a ringó pitypang,
Mint hegedű húrját a dalt zengő félhang,
És csodás szivárvány az éledő mezőt,
Széna friss illata a felajzott szeretőt.
Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a vágyam
Illatozó
Vészt okozó
Csókba lehelni be lágyan.
Megremegő,
Hű szerető
Karban ölelni igézve,
Édes ölön,
Rózsatövön
Szép szemeket megidézve.
Vágyakozás
Egy könnycsepp csillog a szemedben,
keserűség a szívedben.
Várod a megmentőt,
a lelki társat, a szeretőt.
Krisztámnak
Szenvedélyesen csokolnám a szád,
kivánom minden porcikád.
Mindennél jobban szeretlek,
soha elnem feledlek.
Nézlek
Csak nézlek, nézlek csupán
Igaz, egy képről tekintesz rám
Nézem megigéző szemeidet
S tekinteted lassan eléget
Porrá leszek, hamuvá válok
Nem számít… csakis rád várok
Ne hagy el
Mikor hallom a dallamot
Ami rád emlékeztet,
Mikor látom az arcodat
Álmomban, felfedezlek
Rád gondolok, s fáj a szívem
Ne hagy el kedvesem
Leveledet várom
A leveledet várom
Éjjel és nappal
Éjjel rád gondolok
A postást nézem nappal
Mikor írsz végre
Szeretném már tudni
Tudom, nem szereted
A lapot firkálni
Egy szót írjál, kérlek
Mindig azt hiszem
Mindíg azt hiszem….már örökre így marad
– befejezetlen a pillanat.
Mindíg azt hiszem…akarni kell csupán
– s halálig izzik bennünk a parázs.
Döbbenet
Miért hagy el a hited bennem?
Talán úgy érzed, ideje mennem…
Hová lettek az odaadó, szép szavak,
melyek nélkül lelkem szanaszét szakad?!
Szemedbe…
Nézem a szemed… mit látok benne?
Érzéki csókokat, vad szerelmet
Oly régen szunnyadó vágyakat
Gondosan, titkon szőtt álmokat