Szürke felhők ellepik édes álmom,
áll az ész is, már pihenésre vágyik,
vér se csörged’, vérereimben ásít,
álmosan alvad.
Csend palástja, hullva le bő lepellel.
Légy a társam, már sose hagyj magamra,
elmerülnék ég szinü kék vizedben,
élve öledben…
Jöjj el, tündér, hozz szemeimre álmot.
Állni látszik perce a vén időnek,
bűvös árnyad látni a szürkületben,
fénybe varázsolj,
szóljon ének, gerlice csalfa hangján.
Megfürödnék szép szeme fény tüzében,
rózsaszirmot lábainak nyomába
szél bele fújna.