Életem bére…

Te vagy a vétkem, a szerelembérem.
Veled beérem, legyél az étkem,
italom
Vezérlő oltalom a fájó oldalon…
Szeress a sírig, szorítva  bíztat a
szív is
Egy szót szólj, otthagyom, bárki
hív is.
Csak benned bízom vakon, reménnyel.
Lobbanj lángra, de nagyon ne égj el.
Sötét egemen legyél te a fény-jel.
Szeress akkor is, ha még nem borult rád
az este.
Ha szemeddel már a napot keresve
 pirkadatkor
édesedik benned egy érzés és sohasem
lesz vackor…
Nem választ el ágytól az asztal
Tekinteteddel mindig marasztalsz.
Ha tested fáradt és érzi a napnak
hosszát,
s a  jókedvedet  estére már  mind’
elorozták…
Mert Te vagy a házam, nálad az otthon,
ahol háborgó lelkemet  csendeddel oltom.
 Suttogva halkan reményt sző. Benned
kisimul, körül vesz szerelmem
magánál tartva örül, repked…

Megosztom valakivel...
0 0 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x