Mint hártyaüveg-tükör, lebegsz.
Valós remény, cukorsüveg,
törékeny máz, csillám, varázs…
Szerelmes láz olvaszt hideg
viaszt. Ha sírsz, könnyed folyó:
belül derül, éled a szó.
Lehet ma már minden mosoly…
Tekinteted néma fogoly,
messze tekint, jövőbe lát,
elővennéd legszebb ruhád.
Ma tűz pirítja meg a szíved,
szeretni fáj, mégis hiszed
lélektükör, ha rebben…riadt…
Megláthatod, ki mögötte van…
Vakít, fényes. Bizonytalan.
Hangja búgó, selymes, kacér,
szólít téged, szívedig ér…
Törékeny szép cukorsüveg,
felvillanó szikrák, tüzek,
Szemében úgy csillog a báj!
Csilingelő piciny’ madár.
Énekelj még, hogyha kérem,
énekelj már, de csak értem…
Subscribe
0 hozzászólás