Csak nézlek…

Most, csak halkan, idetelepszem,
Szépen Melléd ülök, s nem készülök
megtörni a csendet, így nézlek.
Szememmel magamnak igézlek.
Nem kell, hogy szólj, néma a száj,
gondolatnak nem szab határt a várj.
Nem mondod, ne siesd el, még korai
Meglepnek szívednek szerelmes sorai.
Nem áztatnak csókjaim, nem nevetsz,
ha dadognak együgyű bókjaim…
Csak ülök melletted, nézem a kezed,
ahogy ujjaid közé a hajad veszed,
s karikába hurkolod huncut tincseid.
Én nézem a szemed, a legszebb kincseid…
Nem figyelsz rám, most messze révedsz,
megvárom, amíg hozzám visszatévedsz…