Hazudj, kérlek, hazudj még nekem,
valld meg, most is fáj hiányom,
hazudj, és én újra elhiszem,
szánd meg nyüszítő magányom!
Gondolsz-e rám
Ha fáradt csendben fürdik a táj,
s az égen alkony ver tanyát,
szobádban sápadt félhomály,
gondolsz-e rám?
Szerettelek
Szerettelek téged,
harmatos hajnalon
a piros rózsa dombon
az erdei avarban
megtört viharokban,
napnak a fényében,
holdnak kékségében,
hulló csillagoknak
remegő zavarában
a nagy sötétségben,
Ringass még
Ágyamban fekszem
nyugtalan testtel,
sodrom a perceket,
számolom szüntelen,
ha ringatna az álom,
múlna a fájdalom,
mert a vágyak íze
oly hamar elszáll.
Őszi séta
Kószálok, gyűrött lelkem simítani vágyom,
fáradt léptem roppan száradt avarágyon.
Ég felé emelt tenyerembe hull egy árva levél,
nem akar földet érni – nálam jobb helyet remél.
Játszma után
Még várom azt a koppanást,
lépteid zenéjét az úton,
ösztönösen a kilincsre nézek,
hátha te lépsz be az ajtón.
Most is asztalon a kártya,
érintetlenül, szerteszórva,
Remegés
Puha párnádra rátelepszik az éj.
Szíved dobbanása a csend remegése.
Aranycsillag játszik arcodon
lelkedben felcseng kettőnk zenéje.
Aludnál, de a zene egyre szebb lesz,
Ez is szerelem
Ment a szőke
dacolva széllel, esővel.
Arcán napszemüveg, mely jól takar,
s ki tudja e szöszke mit akar?
Bocsáss meg!
Bocsáss meg, hogy szerettelek!
Bocsáss meg, ha óvtalak, védtelek!
Bocsáss meg, mert úgy akartalak!
Bocsáss meg, mert több esély nem maradt!
Vége!
Ha ez a vég :
-ilyen legyen !
Tompán sajduló,
búzavirágos verem,
fényevesztett szándék,
visszacsent ajándék,
keserű mosoly a sziveden.
Ha ez a vég :
-ilyen legyen !