Őszi séta

Kószálok, gyűrött lelkem simítani vágyom,
fáradt léptem roppan száradt avarágyon.
Ég felé emelt tenyerembe hull egy árva levél,
nem akar földet érni – nálam jobb helyet remél.
Hogy lenne itt jobb helyed, te kis hűtelen?
Jég lakozik itt, már én is dermedem.
Jobb lesz neked: lent várnak testvéreid,
hamar jön a hó, s majd puhán beterít.
Szállj csak, menj utadra, kis levél,
ringasson még kicsit a hűvös őszi szél.
Fuvallat jő, s ő gyorsan tovalibben,
meggondolta: menni akar, s én elengedem!