Rózsaszirmokon elnyúlva alszol, s én őrzöm még álmodat,
bájos arcod nyugalmában, tündöklő szép mosolyodat,
reszkető kezemmel megsimogatnám tested, de nem teszem,
mert vágyaidban izzó, szép álmodat fel nem ébreszthetem.
Feleségemnek
Csillogó harmatcsepp vágy sivatagában,
Forrást rejtő sziget tenger haragjában,
Pompás kis hóvirág hóban, fagyban, télben,
Te vagy mindez nekem, édes Feleségem.
Magányosan
magányos, hűvös szobában, zárva ajtók, ablakok,
odakünn boldog mindenki, de én itt bent megfagyok.
az életem szertefoszlott, szörnnyé tett a végzetem,
csak falakon pergő ábránd, ennyi maradt itt nekem.
Egy nap kérdem
Egynap kérdem,van e levelem?
Hiába várom Tőled,Te már nem írsz nekem!
Nem írsz,hisz miért is írnál,
hisz én vagyok az kit búcsú nélkül elhagytál!
Sebes volt a szívem,de kezd már begyógyulni!
Az elhagyott őszi rózsa
Eszembe jut az a fehér rózsa,
amit adtál május elején.
Azt mondtad,hogy hűségünk virágát
fogadjam el,s legyen az enyém.
Egy szenvedő gondolata
Amikor elhagyva és becsapva érzem magam,
legszívesebben meghalnék, de tudom, nem szabad.
Úgy érzem, nem bírok már ki többet,
s hogy elvesztettem az életet, a szerelmet.
Harag
Tudtam,hogy nem lehet, mégis kellettél nekem.
Megkaptam a boldogságot, s hogy szeretsz, elhitetted velem.
Mindenem te voltál,mit veszíteni lehet,
átkot szórtak rám, mégis fogtam a kezed.
Elvetélt szerelem
(Köszönd a rossznak, hogy létezik jó,
s köszönd Istennek, ha a jót választottad!)
Cserbenhagyta szívemet egy szerelem.
vers folytatása >>>Nem
Nem érinti kezem vállad,
Nem csókolja szám a szádat.
Nem láthatom szemed fényét,
Szívem nem érzi Tiéd hőjét.
Mire vágyom? mit szeretnék?
Érezni lelked közelségét.
Enyém volt minden mi érték,
Hallhattam hangod szép csengését.
Igaz szerelem
Te vagy, kire mindeg vártam,
örülök,hogy rádtaláltam!
Szívem égő vágya utánad,
Remegő érzés testemnek,
Avagy amit érzek irántad.
Csókjaid édes ízét,
Kezed lágy simogatását,