Amikor elhagyva és becsapva érzem magam,
legszívesebben meghalnék, de tudom, nem szabad.
Úgy érzem, nem bírok már ki többet,
s hogy elvesztettem az életet, a szerelmet.
Kis ideig a világ legboldogabb embere voltam,
de ez is, mint minden álom, gyorsan elillant.
Szeretném gyorsan visszapörgetni az időt,
fogni a kezét, s minden percben csókolni őt.
Bármit csinálok, csak a múltra tudok gondolni,
hogy mennyire jó lenne újra vele lenni.
Újra átélni a csodálatos perceket,
amiket pillanatok alatt elvettek tőlem.
Nagyon jól tudom, hogy ő hagyott el,
de arra gondolok, mit ronthattam el?
Úgy érzem, soha nem fogok beletörődni,
s örökké csak őt fogom szeretni.
Képtelen vagyok több fájdalmat elviselni,
élni akarok, és újra boldog lenni!
Akármilyen nehéz és kegyetlen,
reménytelenül bár-de még mindig szeretem!