Mintha pillangók sokasága repkedne gyomromban,
S a szívem hevesebben verne a torkomban.
Leírhatatlan ez az érzés, csak körülírható,
De szavakkal ez nem kimondható.
Talán ez lenne a szerelem?
Ha igen, akkor amíg élek ki nem heverem.
Mindennap egyre jobban szeretem őt
És soha ki nem megy a fejemből.
Szeretem! Szeretem ahogy nevet,
Ahogy édesen becézget.
Szeretem amikor csábítón rámnéz,
Mikor puha ajka a számhoz ér.
Az érintését, ahogy finoman simogatja egész testem,
Kár tagadni! Teljesen beléestem!
Most is csak arra gondolok,
Hogy szeretem őt nagyon nagyon,
S ő marad a végzetem,
Többé magamtól semmiért nem eresztem!