Az elhagyott őszi rózsa

Eszembe jut az a fehér rózsa,
amit adtál május elején.
Azt mondtad,hogy hűségünk virágát
fogadjam el,s legyen az enyém.

Én a rózsát eltettem emlékbe,
s ezer csókot leheltem reá.
Ezer csók a szirmait kísérte,
boldogságunk pár hónapra rá.

Aztán jött egy boldogtalan óra,
boldogtalan novemberi nap.
Amikor a hűségünk virágát,
széttépte a bűnös pillanat.

Én azóta gyűlölöm a rózsát,
s mind azt ami fehéren virít.
Őszi rózsa lett az én virágom,
mert az nincsen május elején.

Eszembe jut az a szavad néked,
amit mondtál május elején.
Azt mondtad,hogy nagyon szeretsz engem,
így még talán nem is szerettél.

Gyermekünket felfogom nevelni,
úgy ahogyan magam akarom.
S ha felnő elmesélem néki,
hogy az apja régen elhagyott.

Visszajönnél de már akkor késő,
engem a sír már magába zár.
Alkonyatkor gyere ki majd hozzám,
temetőben lesz az én hazám.

Két karoddal öleld át a fejfám,
könnyeiddel öntözd virágát,
s jusson eszedbe majd egyszer néked,
hogy egy kis lány igazán szeretett téged.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x