Az élet szép, és oly csodás
Megtalálni, kire vársz.
Erdőben sétálva, hegyre mászva,
Virágos réten, kicsit elmélázva!
Csillaglány
Aphrodité? – Gyenge mása.
Lenyűgöző a tartása!
Lába mily szép! Tökéletes.
Copfos haja de nőies!
Vallomás
Érzéketlen ember vagyok,
tudják ezt a kicsik-nagyok.
Vitatkozni mindig merek,
el is hagytak az emberek.
Védelek
Újra elszórta sugarát a nap,
a távolság a sötétségbe réved.
S én csak hallgatom, ahogy az álom,
újra, majd újra átölel téged.
Máslét az éj
Cinkosod vagyok az éjben, s te az enyém!
Szolgálóm vagy, s én a Tiéd!
Vörös ruhás éji vámpírod, ki szomjazva várja jöttöd,
Ha alászáll az éj édes színe,
Erőtlen asszonya az éjszakának,
Örök szerelem
Gyere ide, boruljon vállamra arcod.
Összekötötted velem a sorsod.
Egy lélek lettünk, két testbe öltve.
Öleljük meg egymást szépen, csöndbe.
Igézet
Egy megszületett csoda ez a nő.
Szerelemre érett illatfelhő.
Ringó csípője a kéj ígérete.
Aphrodité szelleme jár vele.
Monogram
Amikor nem tudok verset írni,
elég, ha rád gondolok,
kezembe fogom legszebb tollam,
s egy köteg papírlapot,
az elsőre kanyarítom
neved betűjelét,
máris dől belőlem a szó,
folyamként áradva mesélem,
Válasz
Kérded, hogy miért
hogy miért szeretlek?
Magam is ebben sínylődöm,
mért is pont te?
Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szívem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.