Fagyos ég alatt piciny szikra lángol,
Szememben a boldogság árnyjátékként táncol.
Néma csenddel ölel e békés,
Mellkasomon nyugvó felszabadult érzés;
S miként békésen megpihen,
Lelkemben már-már vakító fény liheg;
Minden bánat továbbáll,
Arcomra széles mosoly száll,
s szívemben egy felejthetetlen érzés kószál.
Bújkál, cselleng, tévelyeg,
Jut neked is bőséggel!
Fagyos ég alatt piciny szikra lángol,
lángol, s bizony el nem alszik,
míg csengő-bongó szavad hív.
E zord hidegből meleg lesz,
Mi ez, ha nem szeretet?