Sírni ma nem tudok. Élve, égve,
vízre feküdve csak álmodozok,
itt vagyok, itt vagyok élve, félve,
fekszem folyó csendes vizére.
Látja, néz a semmi, nem érzi senki.
Lombtalan ág törik itt elém ma,
ó, hol a nyár, hol a nyár melege?
Jaj, de nehéz, de nehéz, ki nincs, ha
szívemben emlékpor szitál, ha
szállva száll a semmi. Nem érzi senki.
Álmaim álma de tükröződik
esteli, esteli szép hevesen,
mások dalában zeng, aranylik
mind, mire vágytam, ölekbe hullik.
Néz az ég, a semmi. Nem érzi senki.