Boldog szerelem

Volt úgy, hogy reggel
és volt úgy,hogy este
egymás ajkait keresve.
Volt úgy,hogy csak én
és ő már nem
de úgy is volt,hogy mindketten.
és volt olyan,hogy csakis este,

Láttalak megtörten
fejeden hófehér hajfonattal,

láttalak áldott állapotban
gömbölyded, kerek kis pocakkal,

Az vagy nekem, mint zsebkésnek az éle.
Használva tompulsz és idővel elmégy

és szerelmünk megnyugtató erénye,
amint kést fenve élesedik elméd.

Az vagy,mint csiszolt tükörnek a foncsor

Szeretlek Olga,de kérlek ne kérdezd
hiszen magam sem tudom,hogy miért.
Egyszer tán te is csak „úgy” megérzed
és jössz majd szeretni a semmiért.

Először fogtam meg a kezed,
milyen bársonyos,milyen meleg.
Először igézett meg a szemed,
derűsen fénylő tekinteted.

Az vagy nekem,mint napfény a tavasznak,
mint fakadó forrásnak a csendes csobogás,
mint egy hangsúly a becéző szavaknak,
mint szerelmes szívnek a büszke dobogás.