Volt úgy, hogy reggel
és volt úgy,hogy este
egymás ajkait keresve.
Volt úgy,hogy csak én
és ő már nem
de úgy is volt,hogy mindketten.
és volt olyan,hogy csakis este,
mikor a Nap az ég alját leste.
És volt,hogy tovább már nem bírtuk
és a frigó ajtajára írtuk
és volt,hogy egymás szavába vágva
mondtuk,csak egyszer még,utoljára.
Volt úgy,hogy őrülten imádtam,
de olyan is,hogy pokolra kívántam.
és volt olyan,hogy hű-ha
és körülvett bennünket fű-fa
és volt,hogy órákat vártam rá,
pedig Ő ott állt a hátamnál
és csak nézett-ennyivel beérte-,
mint ahogy később nevetve mesélte.
és volt,hogy fejét a mellemre tette
és szívesen ott is felejtette.
Ám lassan zsibbadni kezdett a vállam
és eltoltam magamtól finoman,lágyan,
s ahogy kínomban nyújtózni felálltam
ismét feléledt iránta a vágyam.
és volt úgy,hogy reggel,meg úgy is,hogy este
mikor hogy volt a drágámnak kedve:
Csak reggel,csak délben,csak este
egymás éhes ajkait keresve.