Alkony hull a mező szép szemére,
izzó arccal nézzük, te meg én,
álmodunk, mint túlvilág-pupilla
farkas-éhű idők tetemén.
Akit a világon a legjobban szeretek!
Lelekemben lángra gyúlt egy érzés?
Ez a szerelem nem kérdés!
Te vagy az akit mindennél jobban imádok,
és akiért mindent mecsinálok.
Te tanítottál meg szeretni,
és ezt nem tudom elfeledni!
Mit jelentesz nekem!
Hogy mit jelentesz nekem?
Leírni, elmondani nem lehet!
Én mégis megpróbálom,
Szavakba öntöm, vágyálmom.
Hódolat
Dicséretet kell-e zengenem?
Egy testről mely mindig itt van velem.
Kell bizony, mert gyarló vagyok,
S magasztos, oly gyönyörű, szememnek,
Melyet rabul ejt elmém, nem feledhet.
Vágyak
Ragyog a nap,de te csodásabban fénylesz,
Csodás szemeid és mosolyod, napról-napra szebb lesz.
Bársonyos bőröd illatát a mai napig érzem,
Csókod íze a számban, mint rózsafa a kertben.
Szerelmi vers
Szemed ékesen ragyog,
Én úgy érzem, olvadok.
Hajad, mint egy szép mező,
Szélként vagyok legyező.
Nyári zivatar
Úgy jött mint egy nyári zivatar,
Hírtelen, váratlan, hevesen,
Nem vártam, de elkapott,
Igen ez a szerelem.
Pont mikor nem vártam,
Nyári szerda este,
Jöttél és raboddá tettél,
Várj még
Az utat ketten járjuk végig
Te a jobbik részem vagy.
Figyelmed gondos, óvó szárnyad
Nekem erőt ad.
Fiatalság elszáll, pár perc a sok év
Egymásnak itt vagyunk, kedves öregség.
Vidáman a köröm
A női testről, amit bírtam,
Már majdnem mindent megírtam.
Írtam kézhez, fülhöz, nyakhoz, ajakhoz,
Sőt olykor rejtett zugokat sem kímélve,
Hatoltam be én szavakkal bizonyos helyekre.
Szeretem
Szeretem ő az ki kell nekem,
Szeretem ö az kinek kell hogy velelm legyen.
Szeretem hát kérem hogy ő is szeressen,
Szeretem oly annyira, hogy el sem eresztem.