Ragyog a nap,de te csodásabban fénylesz,
Csodás szemeid és mosolyod, napról-napra szebb lesz.
Bársonyos bőröd illatát a mai napig érzem,
Csókod íze a számban, mint rózsafa a kertben.
Hangod búgását a fülemben most is hallom,
Kezeid nyomát a testemen,örökké magamon tartom.
Leheleted mint puha szél megcsapja az arcom,
Szemeim becsukom, s mintha kint lennék egy parton.
Azt képzelem hogy kézen fogva sétálunk ott ketten,
Körülöttünk fák susognak, s madarak énekelnek csendben.
Olyan ez a pillanat mint egy örökké tartó álom,
Miből felébredni soha, de soha nem vágyom.
Ha még is felébrednék, ott szeretnélek látni magam mellett,
Azonnal átölelni, simogatni, végigcsókolni a tested.
Szeretkeznénk hosszú órákon át szerelmesen,
S a testünk együtt rázkódna meg a gyönyörben.