Pihenni tért már a megfáradt alkony,
kóchajunk erdejében szél motoz.
Csillaglámpások gyúlnak az égen,
a Hold pitvarából a fény reánk csorog.
Te vagy nékem…
Te vagy nékem a perzselő Nap sugara,
mely megérinti bőröm s mutatja utamat.
Messze fenn jársz, vigyázol szívemre,
s életemet beragyogod bársonyos fényeddel.
Becézve!
Drága Kicsi fénylő Csillagom.
Szívem egén tündökölsz, mert hagyom.
Fényed már-már megvakít engem.
Soha nem sikerül téged elfelednem!
Lángolva
Izzó tested szerelemtől lüktetve átölel
Szikrázó tekinteted féktelenül perzsel
Lángoló szenvedélyed forrón simogat
Tüzes érintésed oly vadul felkavar
Csak álom volt Kedvesem
Szép álom volt, melyet Veled álmodtam,
Feküdtünk egymás karjaiban.
Egy mosoly, mely szép álmot idéz,
Egy csók, mikor az ajkad hozzám ér.
Este volt s a bőrünk összeért
Este volt s a nyári égről
Rohanó, tüzes vágyak estek belém,
Mikor a bőrünk össze-összeért,
Egész életemmel ott éltem én,
Azon a kicsi, darabka helyen,
Ahol a bőrünk,
A bőrünk összeért.
Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Krisztinek
Szeretet, boldogság, kéz a kézben járnak,
ha szeretsz valakit boldogságok várnak.
„ezt neked mondjam el drága,
szívemnek legszebb virága”
rád gondolok
Mikor rád gondolok, megdobban a szívem
Hangosan ver, s zakatol szüntelen
Érted dobog az én kicsi lelkem
S én nem élek, ha nem vagy mellettem
Lángoló tested
Lángoló tested fűti vad vágyaimat
Izzó tekinteted felborzolja álmaimat
Kívánlak téged, kívánom a tested
Égni akarok, lángolni veled