Szép álom volt, melyet Veled álmodtam,
Feküdtünk egymás karjaiban.
Egy mosoly, mely szép álmot idéz,
Egy csók, mikor az ajkad hozzám ér.
Egy hang, mely súgja, hogy szeretlek,
Egy ölelő kar, ami nem enged.
Egy szó, mely suttogja a nevemet,
Egy kar, mely álomba ringat engemet.
Egy szem, mely csillog, ha rá nevetsz,
Egy száj, mely szépet súg a fülembe.
Egy szó, mely míg élsz, ott van a szívemben,
Egy könnycsepp, mely égeti a szememet.
Egy hang, melyet nem hallok már,
Egy kar, mely nem ölel már át.
Egy szó, mely a fülembe cseng,
Egy sóhaj, mely sóhajtotta a nevemet.
Sem szó, sem hang, sem csók,
Ez mind – mind elveszett.
Sem kar, sem száj, mely súgta a nevemet,
Sem könny, sem mosoly, már csak egy álmot kergetek.
Ébren vagyok, s rádöbbenek!- csak álom volt, mely
elveszett.
Elveszett minden, ami egykoron az enyém lehetett.
Bánat és harag gyötri a szívemet.
Ó, Istenem!- miért vetted Őt el, miért nem hagytad
meg nekem?
Nincs kéz, mely simítja arcomat,
Nincs száj, mely csókkal halmozza ajkamat.
Csak könny van, áztatja párnámat, és égeti a
szememet,
Szép álom volt Édesem, ameddig élek,
Szeretlek Kedvesem.