Vágyban ázva
állva, hiányod
vihara bőrömet
rágja.
Szívem szívedet
feledni nem
akarja.
Testemen végigfut
ajkad édes
hangja,
csillapodik
vele kínomnak
haragja.
Templomodba lépve
Szivem tehetetlen
Mézédes csókod
mint legszebbik álom,
nedvesen fekszik
kiszáradt számon.
Életem bére…
Te vagy a vétkem, a szerelembérem.
Veled beérem, legyél az étkem,
italom
Vezérlő oltalom a fájó oldalon…
Szeress a sírig, szorítva bíztat a
szív is
Egy szót szólj, otthagyom, bárki
hív is.
Dadog a szív
csendben fekszem dobbanásodon
sodor a szíved örvényes tava
akad a szó száraz torkomon
dadog a szívem elcsukló szava…
Csordul a szív
Csordul a szív, hajnal nedűt ád,
leoson lelkem kérges falán,
hajlik a vessző, hajlik a nád,
vékonyra feszül bennem a vád,
elfelejthetem múltam talán…
Ringatom én is
Ülj le ma mellém,
fogd a kezem meg,
tárd ki a szíved,
hadd melegedjek
Festő…
Rád festem magam
akaró szép szívemmel,
paplannak felhő- öleléssel,
szememben mély vizekkel,
harmat tekintettel.
Érzed ezt? Súlya van…
Valcer…
Hajadban ősz szálak bújnak,
a szemed sem lát mindent már.
Emlékeid is lassan fakulnak,
Indián nyárból is elmúlt egy pár.
Kecses tartásod sem a régi,
arcodon szemtelen ránc.
Csak nézlek…
Most, csak halkan, idetelepszem,
Szépen Melléd ülök, s nem készülök
megtörni a csendet, így nézlek.
Szememmel magamnak igézlek.
Nem kell, hogy szólj, néma a száj,
Csend.
Sokat mondó csend lepi be a teret,
rohanó másodpercek hada édesen szendereg.
Megállt az idő, s a tér is végtelen,
mert karodban tartsz, itt vagy velem.
Ez egy más világ,csak mi ketten látjuk,