Kovács Andrea



Megláttam s mindenek vége lett
Oly csodás a szeme, tekintete megigézett
Azóta bárhol járok, mindig keresem
E csillogó szempárba bevallom, beleszerettem

Kovács Andrea szerelmes verse



Szomjazom rád, mint kopár sivatag az éltető eső után
Kiszáradt földje naptól égetett ráncoktól szenvedve él
Káprázatos oázisok emlékétől ordít, mi ma egy délibáb csupán
De ha el jő az áhított eső, minden életre kell, oly csodaszép

Kovács Andrea szerelmes verse



Izzó tested szerelemtől lüktetve átölel
Szikrázó tekinteted féktelenül perzsel
Lángoló szenvedélyed forrón simogat
Tüzes érintésed oly vadul felkavar

Kovács Andrea szerelmes verse



Mikor rád gondolok, megdobban a szívem
Hangosan ver, s zakatol szüntelen
Érted dobog az én kicsi lelkem
S én nem élek, ha nem vagy mellettem

Kovács Andrea szerelmes verse



Mikor hallom a dallamot
Ami rád emlékeztet,
Mikor látom az arcodat
Álmomban, felfedezlek
Rád gondolok, s fáj a szívem
Ne hagy el kedvesem

Kovács Andrea szerelmes verse



Lángoló tested fűti vad vágyaimat
Izzó tekinteted felborzolja álmaimat
Kívánlak téged, kívánom a tested
Égni akarok, lángolni veled

Kovács Andrea szerelmes verse



Ne add fel az álmaid soha
Hisz nélküle nem élhetsz
Ha egyedül vagy, s bánt az élet
Néz fel az égre, s álmodj tovább

Kovács Andrea szerelmes verse

Tartalom átvétel