nem ért meg engemet, senki e világon,
nem ért meg engemet, azt, hogy mire vágyom…
nem érti meg senki, mi szívem bánata,
s mi szenvedő lelkem ártatlan sóhaja.
Egymásra találva…
Testem szenved, lelkem ordít, s magány őrli lelkemet
Egyedül és céltalanul éltem eddig, nélküled.
Fáj a lépés mit megteszek elhagyatott utakon,
Kín a szó mely itt visszhangzik, hideg, s üres falakon.