Mit is tudnék mondani, arról mit érzek irántad…
Semmi mást csupán izzó, forró vágyat.
Te vagy aki számit és fontos nekem,
Te vagy az éjszakám és te vagy a reggelem.
Jelek!
Tengerek kék színét látom,
Mikor szemed rám ragyog.
Napsütésnek fényességét
Ha ajkad rám mosolyog…
Menthetetlen!
Mikor azt hiszed már, hogy majd mindent tudsz róla,
Akkor oda jön hátúról, s tőrét a szívedbe szúrja.
Azt gondoltad, hogy ő téged nem lep meg már soha,
Mégis megöl, és az arcán nincs kegyelemnek nyoma.
Vége!
Pipacs virág nyílt a réten,
Nem szeretsz te engem régen.
Hóvirág a hó alatt,
Elfeledted csókomat…
Miért?
Vajon miért vagy te szívem választottja?
Nem tudom… de ezen nem is gondolkodtam soha.
Talán mert a rózsa oly gyönyörű, s illatos,
Vagy, mert a hangya oly ügyes és szorgos.
Tökéletes…
Tökéletes… mit is jelenthet ez?
Véleménye mindenkinek más és más,
Egyeseknek életcéljuk lesz,
Másoknak marad csupán álmodozás!
ébredés…
egy szép, borús nappalon
mikor szívem zakatolt
rám találtál kedvesem,
s elraboltad a szívem.
Várlak…
Este, mikor álomra hajtom fejem,
Téged látlak, és rád emlékezem.
Hogy jössz felém s szeretsz,
Karjaidban tartasz és átölelsz,
Igaz ez, hogy szeretsz?
Karjaidban tartasz és átölelsz?
Itt a tavasz!
téli álmából felkelve
az erdő már újra dalol,
táncolva és énekelve
a sok színes madárhangtól.
Jó éjszakát!
Jó éjszakát! Jó éjszakát!
Szép álmot hozzon szemedre!
Kis angyalkák az égen át
Alászállnak téged lesve.