téli álmából felkelve
az erdő már újra dalol,
táncolva és énekelve
a sok színes madárhangtól.
nincs több hó és nincs több hideg
a tél oly gyorsan tovaszállt,
fagyott szívem is felenged,
s érzi szerelmed rám várt.
újra virágzanak a fák,
lelkem végre mosolyog
levegőben friss illat száll,
s szívem hangosan dobog.
mint hajnalnak napsugara
mi beborítja az eget,
úgy a remény gondolata
világítja lelkemet…
itt a tavasz, itt van újra,
a bánatból már elég,
mert szerelmünknek szikrája
lángra kap, s örökké ég…