Nézem a szemed… mit látok benne?
Érzéki csókokat, vad szerelmet
Oly régen szunnyadó vágyakat
Gondosan, titkon szőtt álmokat
zokogó szerelem
Búsan, komoran mindig előre nézek,
Mik voltak elmúltak, lassan, véget értek.
Nem gondolok arra, milyen volt az életem,
Nem volt ez más… csak egy zokogó szerelem.
ékszer vagy… bilincs?
Nem tudom, mit gondoljak… mit érez irántam?
Hisz néha magához láncol és élünk vidáman.
Máskor oly rideg, hűvös, mint a hóember csókja,
Eltaszít magától, s velem olyan mostoha…
Nélküled
Hiányzol, mint sivatagnak a víz
Hiányzol, mint rozsának a tövis
Hiányzol, mint nyárnak a napsütés
Hiányzol, mint télen a hóesés
Túl késő…
Álmodtál egy lányról ki csinos és szerény
De szíve legmélyén tombol a szenvedély
A konyhában tüsténkedik, ügyes kis kukta
Mi kell a gyermekeknek o azt jól, tudja
Eső után…
Esik az eső, békésen csepereg.
A sok bánat a szívemről lepereg.
Sötét, felhős az ég és oly borús,
De lelkem már soha többé nem lesz bús.
Elhagytál
Hiába elhagytál, szerelmed itt van, átölel, simogat.
Érzem az illatod, mikor elfog a keserűség, a bánat.
Halom nevetésed mi víszhangzik kihalt lelkemben,
Látom szemed csillogását, mi beragyogja életem.
Felszabadított vágyak
Nem tudtam eddig mi, az hogy szabadság
Nem tudtam eddig mi, az hogy boldogság
Hisz bezárva éltem eddig én nélküled
Nem volt napsütés és nem volt szeretet
borzongás…
Szeretem azt, ahogyan rám nézel,
Szenvedélyes pillantásoddal, s oly hévvel,
Ahogy vadul csókolsz egész testemen,
Beleborzongok, és úgy élvezem…
Kíváncsi lennék
Kíváncsi lennék, mit érzel irántam?
Mit érzel, mikor este melléd bújok az ágyban.
Mit érzel, mikor reggel felébredek,
S lágyan egy csókot az ajkadra lehelek.