Menthetetlen!

Mikor azt hiszed már, hogy majd mindent tudsz róla,
Akkor oda jön hátúról, s tőrét a szívedbe szúrja.
Azt gondoltad, hogy ő téged nem lep meg már soha,
Mégis megöl, és az arcán nincs kegyelemnek nyoma.

Bíztál benne s hittél neki, kiöntötted szívedet,
Elmondtad mi lelked, nyomja, s rábíztad az életed.
Kihasznált és eldobott ő, talán sosem szeretett,
Vágyaidon, titkaidon biztos jókat nevetett…

Megbánta és sajnálta, hogy összetörte szívedet,
Kérte szépen, hogy bocsásd meg, mert oly sokat tévedett.
De már csupa fájó seb lett a sok szúrástól lelked,
Így csupán a megbánással, sajnos, meg nem mentheted.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x